L

CSAK KOMOLY AJÁNLATOK

„IRODALOM" JELIGÉRE

KÖZIGAZGATÁSI DRÁMÁK

Tisztelt főváros,

a lapokban olvasom, hogy a „Tűzoltók Segélyegyesülete" pá­lyázatot hirdet drámára, melyet a saját személyzetével adat­hat elő, s mely lehetőleg a tűzoltók érdekeit támogassa, s le­hetőleg tűzoltással van kapcsolatban. Van szerencsém alábbi drámatémáim benyújtásával részt venni a pályázaton. Egy­úttal, megelőzve a postásegyesület hasonló pályázatát és az „Úszómesterek Egyesületé"-nek hasonló pályázatát, melyet ezek után a közeljövőben várhatunk — már most ide mellé­kelek az ő részükre is egy-egy vázlatot. A probléma annyira lelkesített, hogy néhány megfordulás után sietve keltem ki síromból, és még gyorsan megírtam ezeket.

3 drb. melléklet

Tisztelettel

Shakspere Vilmos

   drámaíró

I.

HAMULETT

(Tűzoltókkal szemben kézirat)

1.             FELVONÁS

Hamulett, dán fiatalember, gondolkodó természetű. Eleinte nem látszik meg rajta, min gondolkodik, csak az látszik rajta, hogy nagyon gondolkodik valamin. Szerető apja és anyja egy­re faggatják. Ravaszságból és hogy ne lehessen olyan könnyen kitalálni, azt mondja, hogy azon gondolkodik, hogy apját megölték és mostohaapját azzal gyanúsítja, hogy ő ölte meg, hogy elvehesse anyját. Most tehát azért bús, mert igazi apját égő szeretettel szerette.

2. FELVONÁS

A szeretet mindig jobban ég, végre teljesen meggyullad. Sze­rencsére közel vannak a derék tűzoltók. Hamulett éppen „Oltani vagy nem oltani" kezdetű monológot ad elő, s midőn ahhoz a ponthoz ér: „és szívemben égő tüzet érzek" — hirte­len kürtszó hallatszik, és megjelenik a X. kerületi tűzoltóság parancsnoka, Laertesz, néhány derék legénnyel. Ofélia, Hamulett kedvese, a rémülettől megőrül és hangosan énekelni kezd. A tűzoltóparancsnok most Ofélia hanglétráján fölmászik az emeletre és szaporán oltáshoz fog.

3. FELVONÁS

Az oltás kitűnően sikerül. Lokalizálják a tüzet, és Hamulett könnyekig meghatva most végre megmondja, hogy min gondolkodott igazán. Tehát azon gondolkodott, hogy mi az, hogy a Tűzoltók Egyesülete három évi becsületes munka után, a negyedik közgyűlés előtt még mindig nem bír segélyalap­pal, mely a tagokat havi 100-120 koronával támogatná. Erre mindnyájan kibékülnek és az összes gyertyákat eloltják.

II.

RÓMEÓ ÉS N. JÚLIA, UTÁNVÉTTEL

(Postások részére kézirat)

1. FELVONÁS

Rómeó, egy gazdag velencei írógépgyáros fia, beleszeret N. Júliába, de apja nem akar beleegyezni a házasságba. A fiatalok annál is inkább kétségbe vannak esve, mert nincsen módjuk találkozni egymással. Sorsuk már-már meg van bélyegezve, és a szerencsétlen fiatalember a halálnak ajánlja magát. Egy gonosz lelkű postás erre figyelmezteti Rómeót, hogy sorsa ez­által háromszorosan meg lesz bélyegezve, mert ajánlva há­romszor annyit kell rátenni.

2. FELVONÁS

Rómeó már-már meg akar halni, midőn végre egy becsületes postással találkozik, aki elmondja neki, hogy nem kell ajánl­va elküldeni, mert Poste restante úgyis biztosan megkapja Júlia. Azonban még így is nagy a veszély.

3. FELVONÁS

Szerncsére éppen január elseje van. A hű postás erre Rómeó levelét egy postáskönyvbe teszi bele, és így személyesen vi­szi el Júliának, aki örömében 5 korona borravalót ád neki. Minden kiderül, és a fiatalok egymáséi lesznek. A kitüntetett postások kara fejezi be a darabot, „Utánvéttel, utánvéttel" kezdetű kardal kíséretében.

III.

MÓR, A VELENCEI OTHELLÓ

(Úszómesterek részére kézirat)

1. FELVONÁS

Mór, a velencei búzakereskedő nagyon féltékeny a feleségé­re, miért is az állandóan Othellónak nevezi őt. Jágó, egy go­nosz lelkű és kegyetlen jégpályamester, aki most foglalkozás nélkül van (a darab nyáron történik), hogy valamivel eltölt­se idejét, Mórt felesége ellen ingerli. Bebizonyítja Mórnak, hogy ez egy Cassió nevű hadnaggyal szerelmeskedik.

 

2. FELVONÁS

Mór haragja rettenetes. Vakon mindent elhisz a jégpályames­ternek, nem gondolva meg, hogy ezek ármányos és durva lelkű emberek, kiknek semmi érzéke az élet valódi szépsége iránt. Elhatározza, hogy megöli nejét. Egy este magával viszi a hídra, s a mit sem sejtő, ártatlan asszonyt hirtelen belöki a vízbe.

 

3. FELVONÁS

Az asszony ártatlansága kiderül. Mór kétségbeesése rettene­tes, és most már ő is meg akar halni. Éppen el akarja sütni to-ledói kardját, mikor hirtelen belép az asszony, egészségesen és vidáman. Kiderül, hogy már két hete úszni tanítja őt Pál, egy nemes lelkű úszómester, aki mindent előre látott: így hát nem fulladt a vízbe. A fiatalok boldogsága határtalan: „e-e-egy—kettő, e-e-egy—kettő" kiáltással vállukra emelik a hős úszó­mestert. A gonosz lelkű jégpályamestert pedig a tartomány helytartója kivégezteti és tüzes vasakkal megégetteti.

Borsszem Jankó, 1912. július 7.