A Gangesz és a héjjá

ÍRTA: ADY ENDRE

HACSEK (ül a kávéházban): Pincér, pincér.

PINCÉR (jön): Parancsol!

HACSEK: Hozzon nekem egy to jást.

PINCÉR: Héjjába?

HACSEK: Miért liéjába, nem hé jába hozza, ha megeszem.

PINCÉR (el).

SAJÓ (jön): Jónapot, Hacsak Tudja, honnan jöttem?

HACSEK: Maga mindig finom ember volt, Sajókám, hogy kérdez het ilyen csúnyát.

SAJÓ (dühös): Már kezdi a hülyéskedést? Én a Gangesz partjairól jöttem.

HACSEK: Hanyadik emeletről?

SAJÓ: Mi az, hogy hanyadik enib létről?

HACSEK: Hát hanyadik emeleten van az a gang?

SAJÓ (ordít): Nem gang, hanem Gangesz. Az ejgy folyó.

HACSEK: Tudom. Folyosó.

SAJÓ: De nem. Ott krokodilusok vannak.

HACSEK: Hogy mehetnek a krokodilusok az emeletre?

SAJÓ (nay y on dühös): Én ott álmodoztam déli verőn.

HACSEK: He.

SAJÓ: Mit röhög? Mi az, hogy he?

HACSEK: Heverőn.

SAJÓ: Barom. Én most útra kelek, megyek az őszbe.

HACSEK: Holnap bejön?

SAJÓ (ordít): Holnapra én már messze futok, mert új rablói vaunak a nyárnak és csattognak az új héjjaszárnyak.

HACSEK: Pssz. És még nem fogták el őket?

SAJÓ: Kiket?

HACSEK: A rablókat, akik a gangról ellopták nyáron a héjjákat.

SAJÓ (magánkívül): I)e ezek nem olyan héjják.

HACSEK: Tojáshéjják?

SAJÓ (felugrik): Mit is beszélek malomalja itt magával, maga gé meskút, maga fokos, maga álombakó? Es egyébként, miit keresek én a Tiszaparton?

HACSEK: Na és mit gondol, én mit keresek? Még magánál is kevesebbet.

Színházi Élet 1935/17.