GHIBERTI GRÓF

(Színmű három felvonásban. Írta Farkas Pál.
Először adták a Nemzeti Színházban október 7-én)

A Nemzeti Színházban 7-én mutatták be a Ghiberti gróf című darabot, melynek tartalma, Porzsolt Kálmánnak a Pesti Hírlapban megjelent recenziója szerint a következő:

A közoktatásügyi minisztérium csinált egy szabályzatot a benyújtott drámák bírálására. Ebbe a szabályzatba belecsúszott egy szerencsétlen paragrafus, amely azt mondja, hogy a bírálóbizottság által előadásra nem ajánlott darabot egyál­talán nincsen joga előadatni a színház igazgatójának, aki pedig mindenért felelős. Viszont az igazgató nem köteles előadni a bizottság által ajánlott műveket. Ez a furcsa rendelkezés azt a ferde helyzetet teremtette azután, hogy a drámabíráló bizottság, amelynek az igazgató segítő társául kellene szegődnie, kerékkötője lett az igazgatásnak s viszont az igazgató sem sokat adott a bizottság ajánlataira. S természetszerű­leg nem fejlődhetett ki az az együttműködés, amely igazgató és bírálóbizottság között a színház érdekében szükséges.

Ez a helyzet a következő felvonásban így bonyolódik:

Az igazgatót terheli az egyéni felelősség azért, hogy kellő számú és értékű eredeti darabbal ellássa a műsort. Amennyi­ben a Nemzeti Színház elsősorban a magyar darabok előadá­sára köteles és hivatott. A drámabíráló bizottság ugyanis a Nemzeti Színház fennállása óta csak mint tanácsadó szakkőzeg működött. Aminthogy egy többfejű bizottság nem is igazgathat színházat. Ez az új paragrafus azonban az igazga­tás részesévé tette, mégpedig minden nyilvános felelősség nélkül, a titokban működő bizottságot.

Végre a következő érdekes és nyitva hagyott problémával zárul a cselekmény:

Jogos várakozással tekinthetett tehát nemcsak az írói világ, hanem a nagyközönség is az őszi szezon magyar újdonságai elé. Mert joggal gondolhattuk, hogy az a néhány darab, aminek színrehozatalában végre egyértelműleg meg tudott állapodni a sokfejű bizottság és az igazgatóság, már csakugyan minta terméke az irodalomnak.

Ezt az érdekes és nem mindennapi cselekményt a színház erői azzal a lelkiismeretes s megbízható színpadi munkával alkották meg, ami főleg meglátásban és megértésben nyilvánul. Kitűnő volt Somlay, aki Ghiberti gróf szerepében meggondolt, átgyúrt alakítást adott. Ódry meleg és biztos szavakkal jelle-ezte a reá bízott szerepet. Paulay Erzsi ismét bebizonyította, milyen használható, rutinos tagja a színháznak. Hegyesi Mari egy bárónő alakját állította elénk azzal a plaszticitással, amelyet tőle már megszoktunk. Szandeczkyt Rózsahegyi játszotta igazán páratlan műértelemmel. Pethes ezzel az alakításával bebizonyította, hogy mint kerületi főnök is igazi, meleg hatást tud elérni.

A rendezés Csathó Kálmán gondos, kitűnő munkája. Különösen a harmadik felvonás beállítása sikerült meglepően: a börtön hangulatát igazán úgy adta vissza, amint azt csak az ember el tudja képzelni.

A díszletek ezúttal is a megszokott szemfényvesztő ügyességgel készülvék: a díszletfestő minden dicséretet megérdemel: ecsetje fürgén és biztosan oldotta meg a kényes feladatot.

Külön kell kiemelnünk még a súgót, aki diszkrét és nehéz munkáját szakértelemmel végezte: tisztán és értelmesen beszélt s teljes elismerést érdemel.

A függöny a szokott precizitással működött: csöngetésre azonnal fölment s ami még fontosabb, felvonás végén másodpercnyi pontossággal zárta el előttünk a színpadot.

A darabot Farkas Pál ügyesen írta.

Színjáték, 1910. október 13.