AKTUÁLIS TÉMÁK

Aktuális téma alatt érteni kell egy olyan eseményt, amit reggel az ember a lapokban olvas, és így szól magában: Ezt most én nem olvasom el, mert vasárnap reggel úgyis erről fog írni a Vasárnapi Krónika, a Pesti Erkölcsök, az Esti Levél, a Budapesti Emlék és más vasárnapi melléklet — publicisztikai-humorisztikai elmélkedés, ami mindegyik úgy improvizálva jön az illető író szívéből. Az a furcsa tudniillik, hogy mindegyik író másképpen gondolkodik, másképpen lát, máshova konkludál, másképpen szövegez — de a vasárnapi témát mindegyik véletlenül ugyanúgy választja meg, pedig abban a percben jut nekije az eszibe, mikor leül írni. Ezen a héten például még se a V. K., se a P. E., se az E. L. szerzője nem tudja, hogy miről fog írni vasárnap, és hogyan fog írni — de mi, olvasók, ugyebár mi tudjuk már, hogy ők most erről a szegény magyar pilótáról fognak írni, aki leesett, véletlenül mindegyiknek ez fog az eszébe jutni, és mi azt is tudjuk, hogy véletlenül melyik hogyan fog írni. Mi tehát már előre elképzeljük a vasárnapi mellékleteket, következőképpen:

VASÁRNAPI KRÓNIKA

Körül kell nézni a sok dolog között, és sok nagy és kis dolgot lát az ember, amelyeket föl lehet osztani lipótvárosi, erzsébetvárosi, terézvárosi és piszokvárosi dolgokra.

A piszokvárosi dolgok közé tartozik például a pilóta, aki a Rákoson leesik, direkte hetven méter magasságból, mivel neki ötven méter nem elég. Sírni kellene, vagy csinálni valamit, vagy beszélni valamit, vagy talán csak káromkodni valamit, éjjel tizenhárom órakor, vagy talán csak utána kellene nézni, ki és mi az oka az ilyesminek.

Tehát az ilyesminek oka, ugyebár, a Pranger és a Mran-ger és a Törülgetőranger és a Pischipanger, mert ők az Erzsébetvárosi Gázszag kis betonasztalkáinál ülnek, és mondják, der Alfred muss ein Pilotwerden, és ha az Alfréd véletlenül csak a füstölt kukoricát szereti és a tehénbort szereti és a füstölt füstöt szereti, akkor is pilótánnak kell lenni az Alfrédből, mert a lipótvárosi Lipsveincer hallotta, hogy a Rákoson bús magyar aviatika van, fokosa hegyére támaszkodva és a Stinkberger úr, az Elsőmagyartól, szintén fokosa hegyére támaszkodik, és az öreg Stinkberger nagymama, a fehér hajával, szintén rátámaszkodik a fokosa nyelére, és így lesz az Alfrédből pilóta.

Ez a piszokvárosi magyar aviatika és egyebek, amikről nem lehet beszélni a tüdővel.

PESTI ERKÖLCSÖK

Ősz felé — kevéssé, nem sokallom — elbúsulok, inkább Pesten. Nézem a magyar dolgokat, estvelen, nézekedvén, kicsint talán öregességből, nem nagyon. Megakad szemem ezen a magyar fiún, ezen a Takácson, talán rokonom, de bizonyosan somogyi, vállban széles, jó, pejfajta, foltos. Ezek a somogyi fijúkák, leesők, szegénykék, oan jóhúsúak, gusztusosak — mindegyiknek egy darabból van a melle, keze, lába, rendes mindegyiknek, kissé kövérlem talán, de asszonyban derék. Asz-szonyban szeretem a kislábú, testes lábszárút, ez az a fajta, ez az a keresztezés, amelyik felszáll, meg — néha — leszáll is, sebesebben, mint kellene, mondják, akik értik — én bizony nem nagyon értem. Ez a szegény Béla fijú is ilyen lehetett.

ESTI LEVÉL
Magyar vértanú

Levegőbe felszállni, röpülni, ahogy mondják, az persze kellemes érzés.

Hasonlítható ez az érzés a madarak érzéséhez.

Mert a madarak szintén repülnek.

De már leesni a földre, különösen gyorsabban, mint ahogy kellene, ez már persze nem kellemes. Mivel az ember egészségének árthat.

Ezt most nagyon bebizonyította egy derék, kötelességtudó magyar pilóta.

Ezt a magyar pilótát magyar vértanúnak lehet nevezni.

Mivel a vérével tett tanúságot az ellen, hogy le kell esni a földre.

Mert nem kell leesni, vigyázni kell.

De ez ellen a kormánynak kellene tenni valamit.

A kormány itten a felelős.

Nem is én.

IRKA-FIRKA

Szegény pilóta leesett tegnap, erről kellene írni, méltóztatik gondolni, nekem is méltóztatik gondolni, de miről írjak, hogy önöket mulattassam! Én ugyanis nem találom mulatságosnak, hogy a pilóták leesnek, de mivel a közönségnek írni kell, és én nem tudok mást, hát ugye, inkább hagyjam abba, az lesz a legjobb.

Borsszem Jankó, 1912. október 20.