URÁNIA

Úgy látlak én örökké, ahogy a régi festők festenek

Ó szépen ívelt száj, tűnődő és komoly tekintet

Ó hadd vallom be most, a sok kacér mosoly hiába intett,

Minden mosoly mögött és csók mögött téged kerestelek.

Mit nékem Vénusz olcsó és túl könnyű talánya,

Véresre festett ajkak, részeg najádok rúzsa, húsa

Feléd fáj minden álmom kendőtlen arcú múzsa,

Első Matéria, az ősanyag, az ősanya leánya.

A többi megvan benned, de te a többiből hiányzol,

Fintort vágnak feléd a szemükben féltékeny tűz borong

Libben vak táncuk és bőrük villan ki combig.

De te nem látod ezt, a homlokod merengve gyászol,

Lábujjaid alatt alázattal gurul a földkorong,

Sötét hajadban ég a Szíriusz, kezedben görbe lombik.

Színházi Élet, 1935. 45. sz.