DARVAS LILI

Ugye, te már tudod, milyen hitvány dolog?

Akácfalevelek a szürke nappalok

Unottan tépdesed: szeret vagy nem szeret?

Valóság egy van csak számunkra: a Szerep.

Ó három óra, ott, a három fal között!

Csak álom volt, ugye, egyébhez is közöd?

Ó élet mámora, sugárzó égi kegy!

Játék egyetlen Tét, ami komolyba megy.

Ott vár rád, este nyolckor, a boldog születés

Könny és mosoly, mihez száz élet is kevés

És vár rád, tizenegyre, végső itéleted,

Hogy másnap újrakezd százarcú végzeted.

Ám elfutó évek fölött egy perc megáll:

Mikor egymásra lel a szépség és halál

S örökké úgy marad, át téren és időn

Megdermedt két szemed a mozgó lepedőn.

Színházi Élet, 1935. 52. sz.